Szerszámgépipari Művek
Fejlesztő Intézete
(SZIMFI)

A II. világháború vége előtt a gépipar szerszámgépgyártási kutatást csak elvétve végzett, szórványos munkák folytak egyes nagy gyárak laboratóriumában. A Magyar Népköztársaság kormánya szükségesnek tartotta a nehézipar elsőrendű fejlesztését. Ebből eredően a gépipar háború utáni újjáépítése és fejlesztése indokolttá tette a rendszeres kutatás beindítását. Ennek első megnyilvánulása volt az a határozat, amely elrendelte a szerszámgéptervező kapacitás központosítását és céltudatos fejlesztését.
Először a Budapesti Szerszámgépgyár adott otthont a Fémáru és Szerszámgépgyárból, a Budapesti Szerszámgépgyárból, az Esztergomi Szerszámgépgyárból és a Schlesinger Szerszámgépgyárból összevont tervezőknek. Röviddel a munka megindulása után a kis csoport a Biarritz kávéház helyiségeibe költözött és Központi Szerszámgép Tervező Irodaként kezdte működését 1949-ben.

Halásztelek, a SZIMFI épülete

Még ugyanabban az évben újabb költözés várt rájuk és a szerszámgépipar központi tervezői bevonultak a halásztelki gyárépületbe, amelyet a Weiss Manfréd Művek azzal a céllal épített 1943-ban, hogy a bombázások elől értékesebb szerszámgépeit védettebb helyen csoportosíthassa. 1944 elején 100 munkással marógépek és fúrógépek alkatrészeit gyártották itt, de hamarosan sor került hadigyártásra is.
A háború után a szovjet hadsereg segítségével visszakerültek a gépek eredeti helyükre. Itt kezdte meg működését 1950-ben a Mintagépgyár.
Együtt volt tehát végleges helyén a tervező gárda. Feladatukat pontosan meghatározta az alapító levél. A fejlesztési tevékenység meggyorsítását, a különböző képzettségű konstruktőrök megfelelően sokrétű foglalkoztatásának hatékonyságát és a tapasztalatcseréből eredő szakmai fejlődést, a fiatalok nevelését és a rendszeres kutató-fejlesztő munka megteremtését tűzte ki célul a tervezők elé.
Ezek a tartalmas szavak azonban az első időben jóformán papíron maradtak. A Mintagépgyár nevének megfelelő gyári jellegű tevékenységet folytatott különböző bérmunkák végzésével. 1951-ben Ovcsarenko mérnök, a szovjet ENIMSZ szerszámgépkutató intézet szakembere mint szaktanácsadó hosszabb ideig volt a Mintagépgyárban. Tevékenysége és tanácsai meghatározták az intézeti jelleg kidomborításának szükségességét és útját. A legfontosabb feladatokat pedig 1953-ban, ugyancsak az ENIMSZ egyik szakértője, Gyikusin akadémikus, főtervező körvonalazta. A tapasztalatcsere és együttműködés nyomán megindult a prototípusgyártás, egyes külföldi szerszámgéptípusok honosítása és ezzel párhuzamosan a gépvizsgálati tevékenység.
1954-ben a Mintagépgyár átalakult Szerszámgépfejlesztő Intézetté. Ez a határozat már szélesebb skálában sorolta fel a feladatokat: a szerszámgéptervezésen, tudományos vizsgálatok elvégzésén és a mintapéldányok legyártásán túlmenően a távlati fejlesztést, a Szerszámgép Fejlesztő Bizottság ügyeinek intézését, a KGST keretében folyó nemzetközi szerszámgépipari együttműködés rendszeres lebonyolítását, tanácsadást és szakértést is az intézet feladatkörébe utalta.
A gyáraknál is fejlődtek a konstrukciós irodák, így az intézet munkája eltolódott a fejlesztés és kísérlet-kutatás irányába. Ekkor jelentek meg az első saját tervezésű hidraulikus elemek, műszerek, de folyt még gyártási tevékenység is, aggregát- és kiegyensúlyozó gépek készültek. Felépült az irodaépület és az immár 330 fős létszámhoz ebédlőt, korszerű mosdóhelyiségeket kapott az intézet. 1956-ban a céltudatos fejlődésben átmeneti törés következett be, az év végén újra meginduló munka ismét gyári jellegű volt, de az 1957 elején megteremtett új anyagi bázis alapján a 119 műszaki továbbfolytathatta a fejlesztő munkát. Ebben az időszakban még műszerek fejlesztésével, laboratóriumi kísérletekkel foglalkoztak, de már mutatkoztak jelei a gyártmánystruktúra átalakítását megalapozó céltudatos tervezési munkáknak is, az eszterga- és a köszörűgépcsalád, továbbá az aggregátegységek tervei készültek el. 1958-ban új technológiai csarnok épült.
1963 derekán a gépipar általános átszervezése során megszűnt a Kohó és Gépipari Minisztérium Szerszámgépipari Igazgatóság, és önálló nagyvállalatok alakultak. Az Intézet is nagyvállalati hatáskörbe került. 1963. július elsejétől a neve: "Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézete" (SZIMFI). Ekkor már 505 fő dolgozott Halásztelken. Az átszervezés az intézet kapcsolatainak átcsoportosítását is jelentette. Míg eddig az egész magyar szerszámgépipar fejlesztő-kutató bázisa volt, ettől kezdve és tevékenységét elsősorban a nagyvállalat hasznosította. Fennmaradtak azért az előző kapcsolatok, nagy jelentőségű témákban hosszú és gyümölcsöző együttműködés folyt a Csepel Szerszámgépgyárral. Az intézkedés legnagyobb fontosságú hatása mégis az volt, hogy szorosabbra fűzte kapcsolatát a Szerszámgépipari Művek gyáraival, elsősorban az ott felmerülő problémák megoldásával foglalkozott.

Az együttműködés a nagyvállalat gyárain és az iparág társvállalatain túlmenően kiterjedt az ország határain túlra és egymás után jöttek létre műszaki-tudományos együttműködési szerződések más államok társintézeteivel. Munkamegosztásos fejlesztés és kutatás alakult ki a szovjet ENIMSZ-szel, több NDK-beli és lengyel intézettel, a prágai VUOSO-val, a szófiai NIPKIMMI-vel és a bukaresti fejlesztő intézettel is.

A kutatók munkáját a fokozatosan kiépített műszaki tájékoztató szervezet munkája tette megalapozottabbá, az intézeti könyvtár 1970-re több mint tízezer kötetre gyarapodott, ezek mellett több ezer fordítás, kutatási jelentés és dokumentáció is sorakozott.

A kutatók és fejlesztők munkájának eredményét legjobban a megvalósult gépkonstrukciók képviselik, amelyek számos nemzetközi kiállításon nyertek nagydíjat.

1955-ben kezdődött a GH-400, -560 és -710 típusú harántgyalugépek kifejlesztése. A Brüsszeli Világkiállítás és a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíjával tüntették ki a gépeket.

GH-710 harántgyalu

Még ugyanebben az évben kezdődött a KL furatköszörűgép-család fejlesztése.

1958-ban fejlesztették ki az EM-500/320 jelű másolóesztergát.

EM-500/320 jelű másolóeszterga

1959-ben kezdődött a KO-160 optikai alakköszörűgép fejlesztése. A KO-160-01 továbbfejlesztett változat a Lipcsei Tavaszi Vásáron aranyérmet, míg az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron Budapest főváros nagydíját nyerte el.

KO-160 optikai alakköszörűgép

1962-ben fejlesztették ki a finomfúrógép-családot, amelyben az orsócsapágyazás, a vezetékkutatások, a hidraulika elemek és rendszerek, valamint a tipizált építőegységek terén elért eredmények integrálódtak. Az FF-112-es finomfúrógép az 1966-os Budapesti Nemzetközi Vásáron a "Kohó- és Gépipar legszebb terméke" címet nyerte el.

FF-112 finomfúrógép