KEZDŐ OLDAL
Mi is az a szerszámgép?
TÖRTÉNET
GÉPEK
GYÁRAK
Csepel Szerszámgépgyár
Diósgyőri Gépgyár
Szerszámgépipari Művek
Esztergagépgyár
Budapesti Köszörűgépgyár
Kőbányai Gyár
Esztergomi Marógépgyár
Székesfehérvári Köszörűgépgyár
Kecskeméti Gyár
Győri Célgépgyár
Karcagi Gyár
Fejlesztő Intézet
VULKÁN Gépgyár
MAGYAR GÉPEK
KRONOLÓGIA
BIBLIOGRÁFIA
NAPLÓ
OLDALTÉRKÉP
KAPCSOLAT

 

Szerszámgépipari Művek
Fejlesztő Intézete
(SZIMFI)

A II. világháború vége előtt a gépipar szerszámgépgyártási kutatást csak elvétve végzett, szórványos munkák folytak egyes nagy gyárak laboratóriumában. A Magyar Népköztársaság kormánya szükségesnek tartotta a nehézipar elsőrendű fejlesztését. Ebből eredően a gépipar háború utáni újjáépítése és fejlesztése indokolttá tette a rendszeres kutatás beindítását. Ennek első megnyilvánulása volt az a határozat, amely elrendelte a szerszámgéptervező kapacitás központosítását és céltudatos fejlesztését.
Először a Budapesti Szerszámgépgyár adott otthont a Fémáru és Szerszámgépgyárból, a Budapesti Szerszámgépgyárból, az Esztergomi Szerszámgépgyárból és a Schlesinger Szerszámgépgyárból összevont tervezőknek. Röviddel a munka megindulása után a kis csoport a Biarritz kávéház helyiségeibe költözött és Központi Szerszámgép Tervező Irodaként kezdte működését 1949-ben.

Halásztelek, a SZIMFI épülete

Még ugyanabban az évben újabb költözés várt rájuk és a szerszámgépipar központi tervezői bevonultak a halásztelki gyárépületbe, amelyet a Weiss Manfréd Művek azzal a céllal épített 1943-ban, hogy a bombázások elől értékesebb szerszámgépeit védettebb helyen csoportosíthassa. 1944 elején 100 munkással marógépek és fúrógépek alkatrészeit gyártották itt, de hamarosan sor került hadigyártásra is.
A háború után a szovjet hadsereg segítségével visszakerültek a gépek eredeti helyükre. Itt kezdte meg működését 1950-ben a Mintagépgyár.
Együtt volt tehát végleges helyén a tervező gárda. Feladatukat pontosan meghatározta az alapító levél. A fejlesztési tevékenység meggyorsítását, a különböző képzettségű konstruktőrök megfelelően sokrétű foglalkoztatásának hatékonyságát és a tapasztalatcseréből eredő szakmai fejlődést, a fiatalok nevelését és a rendszeres kutató-fejlesztő munka megteremtését tűzte ki célul a tervezők elé.
Ezek a tartalmas szavak azonban az első időben jóformán papíron maradtak. A Mintagépgyár nevének megfelelő gyári jellegű tevékenységet folytatott különböző bérmunkák végzésével. 1951-ben Ovcsarenko mérnök, a szovjet ENIMSZ szerszámgépkutató intézet szakembere mint szaktanácsadó hosszabb ideig volt a Mintagépgyárban. Tevékenysége és tanácsai meghatározták az intézeti jelleg kidomborításának szükségességét és útját. A legfontosabb feladatokat pedig 1953-ban, ugyancsak az ENIMSZ egyik szakértője, Gyikusin akadémikus, főtervező körvonalazta. A tapasztalatcsere és együttműködés nyomán megindult a prototípusgyártás, egyes külföldi szerszámgéptípusok honosítása és ezzel párhuzamosan a gépvizsgálati tevékenység.
1954-ben a Mintagépgyár átalakult Szerszámgépfejlesztő Intézetté. Ez a határozat már szélesebb skálában sorolta fel a feladatokat: a szerszámgéptervezésen, tudományos vizsgálatok elvégzésén és a mintapéldányok legyártásán túlmenően a távlati fejlesztést, a Szerszámgép Fejlesztő Bizottság ügyeinek intézését, a KGST keretében folyó nemzetközi szerszámgépipari együttműködés rendszeres lebonyolítását, tanácsadást és szakértést is az intézet feladatkörébe utalta.
A gyáraknál is fejlődtek a konstrukciós irodák, így az intézet munkája eltolódott a fejlesztés és kísérlet-kutatás irányába. Ekkor jelentek meg az első saját tervezésű hidraulikus elemek, műszerek, de folyt még gyártási tevékenység is, aggregát- és kiegyensúlyozó gépek készültek. Felépült az irodaépület és az immár 330 fős létszámhoz ebédlőt, korszerű mosdóhelyiségeket kapott az intézet. 1956-ban a céltudatos fejlődésben átmeneti törés következett be, az év végén újra meginduló munka ismét gyári jellegű volt, de az 1957 elején megteremtett új anyagi bázis alapján a 119 műszaki továbbfolytathatta a fejlesztő munkát. Ebben az időszakban még műszerek fejlesztésével, laboratóriumi kísérletekkel foglalkoztak, de már mutatkoztak jelei a gyártmánystruktúra átalakítását megalapozó céltudatos tervezési munkáknak is, az eszterga- és a köszörűgépcsalád, továbbá az aggregátegységek tervei készültek el. 1958-ban új technológiai csarnok épült.
1963 derekán a gépipar általános átszervezése során megszűnt a Kohó és Gépipari Minisztérium Szerszámgépipari Igazgatóság, és önálló nagyvállalatok alakultak. Az Intézet is nagyvállalati hatáskörbe került. 1963. július elsejétől a neve: "Szerszámgépipari Művek Fejlesztő Intézete" (SZIMFI). Ekkor már 505 fő dolgozott Halásztelken. Az átszervezés az intézet kapcsolatainak átcsoportosítását is jelentette. Míg eddig az egész magyar szerszámgépipar fejlesztő-kutató bázisa volt, ettől kezdve és tevékenységét elsősorban a nagyvállalat hasznosította. Fennmaradtak azért az előző kapcsolatok, nagy jelentőségű témákban hosszú és gyümölcsöző együttműködés folyt a Csepel Szerszámgépgyárral. Az intézkedés legnagyobb fontosságú hatása mégis az volt, hogy szorosabbra fűzte kapcsolatát a Szerszámgépipari Művek gyáraival, elsősorban az ott felmerülő problémák megoldásával foglalkozott.

Az együttműködés a nagyvállalat gyárain és az iparág társvállalatain túlmenően kiterjedt az ország határain túlra és egymás után jöttek létre műszaki-tudományos együttműködési szerződések más államok társintézeteivel. Munkamegosztásos fejlesztés és kutatás alakult ki a szovjet ENIMSZ-szel, több NDK-beli és lengyel intézettel, a prágai VUOSO-val, a szófiai NIPKIMMI-vel és a bukaresti fejlesztő intézettel is.

A kutatók munkáját a fokozatosan kiépített műszaki tájékoztató szervezet munkája tette megalapozottabbá, az intézeti könyvtár 1970-re több mint tízezer kötetre gyarapodott, ezek mellett több ezer fordítás, kutatási jelentés és dokumentáció is sorakozott.

A kutatók és fejlesztők munkájának eredményét legjobban a megvalósult gépkonstrukciók képviselik, amelyek számos nemzetközi kiállításon nyertek nagydíjat.


1955-ben kezdődött a GH-400, -560 és -710 típusú harántgyalugépek kifejlesztése. A Brüsszeli Világkiállítás és a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíjával tüntették ki a gépeket.

GH-710 harántgyalu

Még ugyanebben az évben kezdődött a KL furatköszörűgép-család fejlesztése.

1958-ban fejlesztették ki az EM-500/320 jelű másolóesztergát.

EM-500/320 jelű másolóeszterga

1959-ben kezdődött a KO-160 optikai alakköszörűgép fejlesztése. A KO-160-01 továbbfejlesztett változat a Lipcsei Tavaszi Vásáron aranyérmet, míg az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Vásáron Budapest főváros nagydíját nyerte el.

KO-160 optikai alakköszörűgép

1962-ben fejlesztették ki a finomfúrógép-családot, amelyben az orsócsapágyazás, a vezetékkutatások, a hidraulika elemek és rendszerek, valamint a tipizált építőegységek terén elért eredmények integrálódtak. Az FF-112-es finomfúrógép az 1966-os Budapesti Nemzetközi Vásáron a "Kohó- és Gépipar legszebb terméke" címet nyerte el.

FF-112 finomfúrógép