Csepel Vas- és Fémművek

A Csepel Vas- és Fémművek Magyarország legnagyobb ipari vállalata volt, amelynek egyik önálló gyára volt a Csepel Szerszámgépgyár.

Weiss Berthold és Manfréd fivérek 1892-ben alapították mai helyén a gyárat, amelyben mintegy 30-40 főt foglalkoztattak elsősorban Manlicher-töltények élesre szerelésével és különböző kaliberű töltények gyártásával.

Az első épületek és az építkezés az alapítás évében, 1892-ben

Az ebben az időben megindult ipari fejlődést az állam jelentősen támogatta, és ezt az újonnan létesített gyár is élvezte. A gazdasági, valamint a politikai-katonai helyzet ez időben nagyon kedvezett e vállalkozásnak. Időközben - 1897-ben - Weiss Manfréd Acél és Fémművekre változott a gyár neve, amelyet az államosításig meg is tartott.

A Weiss Manfréd Acél és Fémművek a századforduló környékén

Az alapítást követő években öntödét és sárgarézhengerdét is létesítettek. Az anyagfeldolgozás területén még e kezdeti időszakban sikerült a gyárat félgyártmányok tekintetében függetleníteni.

Az Osztrák-Magyar Monarchia és a balkáni országok számára a lőszer - és a későbbiekben egyéb katonai cikkek - gyártása jelentős megrendelésekhez juttatta a gyárat, aminek következtében már az 1900-as évek elejére kifejlődött Magyarország legnagyobb ipari vállalata. Az évszázad elején tábori lóvontatású és hordozható sütőkemencék, főzőládák sorozatgyártását kezdték meg a jelentős bel- és külföldi megrendelések kielégítésére. A gyár fejlesztésében további új lépést jelentett az Acélmű - két martinkemencével - a Vasöntöde, a nagykalapács és a sajtolóüzem létesítése. Jellemző a fejlődés gyorsaságára, hogy a gyár 1913-ban már közel 5000 embert foglalkoztatott és 20 ezer LE-jű gépparkja volt.

Az első világháború kitöréséig a hadi igények kielégítésére való törekvés a gyár nagyarányú fejlesztését eredményezte, amely ekkor már valóban rászolgált a "Művek" megnevezésre.

Az I. világháború tovább gyorsította a gyár fejlődését. A martinüzemet, a kovácsüzemet korszerűsítették, új martinkemencéket építettek és felállították a réz- és ónelektrolízis üzemet.

A háború befejezésekor 216 épületből állt a 250 hektár területű gyártelep, amelyben a munkások száma elérte a 28000 főt.

A Weiss Manfréd Művek fejlődése egybeesik a magyar ipar, a nagyipari munkásság kialakulásának történetével. A csepeli munkásság az első világháború vége felé és az azt követő forradalmak idején nőtt fogalommá és lett a forradalmi mozgalom előharcosa. Nem kis része volt a szervezett csepeli munkásságnak abban, hogy gyári lakások épültek a munkások részére, munkáskantin, üzemi kaszinó, kórház, óvoda és csecsemőotthon létesült. Weiss Manfréd a világháború utolsó éveiben már tervszerűen készült a béketermelésre. Bevezette a rézgálic permetező- és mezőgazdasági gépek gyártását, továbbá polgári cikkek egész sorának előállítását készítette elő.

Az I. világháború után a gyárat a román hadsereg leszerelte. A gyári berendezések elhurcolása és a vesztett háború utáni gazdasági helyzet miatt jelentősen csökkent a termelés.

A konszolidálódással egyidőben szívósan tért át Weiss Manfréd a már előkészített polgári termelésre. A hadianyaggyártásban alkalmazott húzógépeken edénygyártást, egyéb berendezésekkel számos polgári cikk, ezen belül például a mezőgazdasági gépek gyártását honosították meg. Az 1920-as évek elején a Vas- és Fémművek a Witkoviczi Acélművekkel együttműködve honosította meg a csőgyártást Csepelen.

Az öntödei lehetőségek és kapacitás kihasználása érdekében a háború utáni első években meghonosították az öntött vaskád, a fitting, a radiátor és kazántag, az öntöttvas csövek és az öntöttvas háztartási eszközök gyártását. Az öntvénygyártás fejlesztése jelentős eredményeket hozott létre, mint például a néhány milliméter falvastagságú öntött kádgyártás megoldását. A magas szintű öntödei technika tette lehetővé, hogy komolyan foglalkozhatott a gyár a kétütemű autómotorok gyártásának meghonosításával, amelyet ugyan kikísérletezett, de a gyártását gazdasági okok miatt megvalósítani már nem tudta. A polgári termelés érdekében 1929-ig megszervezték a tűgyárat, a bergmanncsö, a kályha- és tűzhelygyártást is. Az évtized vége felé a repülőmotorgyártást, a kerékpár-, varrógép-, traktorgyártást. Ezen új gyártási ágak bevezetése nehéz feladatok megoldását igényelték. Például a kerékpárhoz szükséges alkatrészeket, úgymint láncokat, küllőket, csapágyakat nem vásárolták, hanem az azok gyártásához szükséges gépeket Csepelen tervezték és gyártották le.

Általában megállapítható, hogy a szerszámgépgyártás meghonosítása a Weiss Manfréd Művekben a saját szükségletre előállított gépekkel volt kapcsolatos.

Jelentős tömeggyártási technikát kellett megoldani a saját gyártású automatákkal, a szeg, a gombostű, a patentkapocs, a patkószeg és a patkósarok gyártásának beindításához.

A repülőgép- és motorgyártást a Gnome-Rhone, Henkel, Fokker, Caproni, a kerékpárgyártást a Puch, a varrógépgyártást a Pfaff cégek licencei alapján honosították meg nem egészen egy évtized alatt. A gyártmányok körének bővülése szükségessé tette az értékesítés bel- és külföldi hálózatának kiépítését. Részvénytársasági formában megalapították az Agrár-, Ferró-, Metalló-, Termo-Globus kereskedelmi vállalatokat, amelyeknek számos fővárosban állandó képviseletei voltak, míg Európa, Afrika és Ázsia nagyobb városaiban bizományosi hálózata működött. Az export- és importszállítmányozásra még bérelt tengerjárót is igénybe vettek.

Csepel Vas- és Fémművek 1971-ben, előtérben a Csőgyár

Csepel Vas- és Fémművek az 1970-es években